A közönséges lucfenyő

 Latin elnevezése Picea abies. A gyógyászatban hajtáscsúcsait és szárított gyantáját használják. Régi füveskönyvek a fa gyantájából nyert terpentinolajat köszvényre és reumára javasolják bedörzsölőszer és tapasz formájában. A zöld ágak forrázata kitűnő C-vitamin forrás, skorbut ellen és téli túrák során fogyasztják. Fürdőt is készítenek belőle, ami izomlazító és bőrélénkítő hatású. Patikákban kapható a lucfenyőből készített sósborszesz. Rándulások, ficamok, megerőltetett testrészek, zúzódások, izom- és izületi fájdalmak bedörzsölésére igen népszerű. A konyhában is használják: ecetbe áztatva és mustáral valamint borókabogyóval ízesítve pikáns savanyúságot készítenek belőle. Karácsonykor hagyományosan lucfenyőket díszítenek fel csillogó üvegdíszekkel, mézeskaláccsal és színes égősorokkal. Pazar látvány!

 Örökzöld, tűlevelű, kúpos kinövésű fa. Virágzása áprilistól júniusig tart. Tobozvirágzatai éretten a földre hullanak, a fás pikkelyek között szárnyas magok ülnek meg.  Egész Európában előfordul, kedveli a sovány és savanyú talajt. Hegységekben gyakori.

 (az első kép csak illusztráció, egy másik fenyőfajtáról készült, közönséges lucfenyő a második képen látható)