A gyógynövény-gyógyászat nagyjai

 Még napjainkban is folyik és kitudja mióta tart a gyógynövények hatásainak, felhasználásának feltérképezése és kutatása. A gyógyfüveket már az ősember is használta, még ha néha nem is tudatosan. Az ősi kultúrák nagyra tartották a gyógyító erejű füveket, sámánjaik, füvesasszonyaik gyógyították a törzs minden baját gyógynövényekkel és persze varázslással. Javasasszonyok kisérletezték ki a falusi gyógymódokat, melyek mind a mai napid szilárdan helytállnak. Már a középkori kolostorokban kezdték termeszteni a gyógynövényeket és felhasználni őket a betegségek, sebesülések gyógyítására.  A kutatók laboratóriumokban végzik nagy szakértelemmel mind a mai napig precíz kisérleteiket.

 A szerzetesek vitték tökélyre a gyógynövényekkel való gyógyítás művészetét, mondhatnánk, hiszen a mai legelterjedtebb gyógyteák ősének szinte mindegyike tőlük származik. De szerintem ez így nem helytálló kijelentés. Éveken, évszázadokon, évezredeken át, több ezer ember tudása, tapasztalata gyűlt össze mára. Öreg javasasszonyok szájhagyományok útján adták át utódaiknak tudásukat napsugaras nyári réteken gyűjtögetés közben és sötét, ősöreg pincékben gyógyteák főzésekor, mint ahogyan az indián sámánok is szájhagyomány útján tették ezt. Feledésbe merült az a sok-sok emberélet ami a gyógynövények hatásainak fetérképezése közben egy-egy növény helytelen adagolása miatt halt meg, feledésbe merült a sok keserves óra a régi kódexek lemásolására és persze a boszorkányüldözések kínjai. Hiszen szinte mindenkit boszorkánysággal vádoltak a középkorban aki értett a gyógyításhoz. Megszámlálhatatlan nevet, kort és embert kéne ide leírnom ahhoz, hogy mindenkit felsoroljak aki tett valamit a gyógynövények felhasználásának ügyében. De semmit nem tudunk már azokról a több száz, sőt ezer éve élt gyógyítókról, füvesasszonyokról akiknek neve itt kellene, hogy legyen leírva. Nekik is tisztelettel kell adóznunk, hiszen ők alapozták meg a gyógynövények felhasználását a gyógyászatban. Azok az emberek, akiknek még a nevét sem tudjuk. Mindössze néhány száz évre visszamenőleg vannak írásos dokumentumaink azokról az emberekről akiknek életük egybefonódott a gyógynövények történetével.

 Galénosz

 Időszámítás szerinti 130-200 körül élt görög származású római orvos volt. Az ókor egyik legnagyobb hatású gyógyítójaként tartjuk számon, több mint 300 orvosi és gyógyászati tárgyú írása maradt fenn az eltelt 2000 év ellenére is. Terápiáiban a természet munkáját igyekezett segíteni növényi gyógyszereivel, gyógyfüvekkel és ásványokkal.

 Ibn Színá

 Ibn Színá persza-arab természettudós aki 1037-1080 között élt. Több fejedelem háziorvosa volt, valamint a nagysikerű Kánon című orvostudományi és gyógyszerészeti összefoglaló könyv szerzője. Nagy hatással volt a középkori skolatisztikus bölcseletre.

 Hildegard Von Bingen

 A Rupertsi Kolostor szent apátnője. 1098-1179 között élt. A "rajnai Szibilla". Megismerem az utakat, ti. az Isten útjait című művével, valamint orvosi és néprajzi írásaival lett világhírű. Nagyon nagy hatást gyakorolt a kolostori gyógyászatra, néhány receptje még ma is igen hatásosnak számít.

 Albertus Magnus

 Albertus magnus 1200-1280 között élt. Latinul író német filozófus volt, valamint természettudós, kutató, teológus, a XIII. századi skolatisztika virágzásának megindítója és a regensburgi püspök egy személyben. Különösen a zoológiát és a botanikát gazdagította ismereteivel. 1931-ben szentté avatták.

 Konrad Von Megenberg

 A középkori orvoslás egyik legeredményesebb alakja, 1307-től 1378-ig élt. Több kötetnyi receptgyűjtemény és természettudományi enciklopédia szerzője.

   Napjainkban számos nagyszerű természetgyógyász, gyógynövényszakértő - és ha következő foglalkozás eléggé meg is ritkult manapság - javasasszony foglalkozik gyógynövényekkel, így őket meg se próbálom felsorolni. Az idő és a szerencse eldönti majd, hogy mellyek neve marad majd fenn még évszázadokig.