A közönséges boróka

 Latin elnevezése Juniperus communis. A növény gyógyhatása tobozbogyóiban rejlik. Frissen és szárítottan egyaránt használható, a nyár végén szedett bogyói muszlinkendőn jól száríthatók. Belsőleg hólyaggyulladást, reumát és vesegyulladást kezelnek vele. Teája vizelethajtó, antiszeptikus és méregtelenítő hatású is. A belőle párolt olaj nem csak az aromaterápiában használatos, de kítűnő masszázsolaj is, enyhíti az izületi és izomfájdalmakat. A konyhában álatlában húsokat fűszereznek összezúzott bogyóival. Belőle készítik Szlovákiában a híres szeszes italt, a Borovickát is, de a gin jellegzetes ízét is a boróka adja. Hagyományosan barna színű festéket készítenek belőle.

  Fagytűrő, örökzöld, tűlevelű növény. Levelei kékeszöld színűek, szúrósak, megtörve jellegzetes aromájúak. Kétlaki, tobozbogyói a nőnemű egyedeken teremnek, a hamvaskék színű bogyók két-három év alatt érnek csak be. Kedveli a napos helyeket és a meszes talajt.