A levendula

Latin neve Lavandula officinalis, de a gyógyászatban gyakran használatos még a L. angustifolia (a francia levendula). Ezenkívül számos levendulafajtát ismerünk még, közeli rokonuk a L. a. "Nana Alba", vagyis a fehér levendula; a L. stoechas; a L. vera; a nagy levendula a L. latifolia; a L. hybrida ami szívósabb a közönséges levendulánál. Összesen 21 fajt tartanak számon, de a keresztezések száma meghaladja a százat is.  A növény gyógyhatása a leveleiben és varágos száraiban rejlik. A természetgyógyászatban, főleg az aromaterápiában nagy jelentőséget tulajdonítanak a levendula olajának nyugtató, lazító, és fertőtlenítő hatásának. Főzete és teája bevállt köhögés- és fejfájáscsillapító, de használják idegbetegségek kezelésére is. Bedörzsőként fertőzésgátló, és külső élénkítőszer.

Évelő, aromás növény. Apró, lila virágai vonzzák a méheket. Gyakori metszést igényel, de nemszabad egészen az öreg, fás szárig visszanyesni.