A nagy csalán

 Latin neve Urtica dioica. A gyógyászatban leveleit, zsenge hajtásait, szárát és gyökerét használják. Idősebb levelei megfőzve hashajtó, vérzéscsillapító és köptető hatásúak. A friss levelek reuma ellen jók teaként fogyasztva. Régi népi szokás a csallánlevéllel és ággal való "verés" is amit szintén reuma ellen ajánlanak. A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként. Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztószervrendszert felpezsdíti.

 Igen elterjedt "gyomnövény" Közép- és Kelet-Európában. Kedveli a nitogénben gazdag talajokat, bár különösebben nem igényes. Leveleit szúrós szőrök borítják, évelő növény.